A gyerekek számára a másnap némi kis pihenő után csak délután kezdődött. Négy órára járt az idő, amikor mindnyájan kikászálódtak az ágyból. Mindenki Ádáméknál aludt. Farkaséhesek voltak, a konyhában próbálták az étvágyukat csillapítani. A szülők mosolyogva néztek rájuk, nem úgy, mint a rendőr, akit annak idején Ádámot kikérdezte az elrablása körülményeiről.

-Szégyenjétek magatokat- mondta a rendőr- a gyerekek vállrángatások közepette tömték magukba tovább a tojásrántottát- így megijeszteni minket. Jobban mondva a szüleiteket- a gyerekek a szüleikre néztek. Aztán tovább folytatták a hamikázást. – Nem akarok nektek szentbeszédet tartani, úgy is tudjátok.

Michael elnevette magát. Majd így szólt.

-Mindenesetre lelepleztük a környék egyik veszélyes bűnözőjét. Tudtuk, hogy az egyik tag nagyon veszélyes, és azt is tudtuk, hogy a beépülésem a szervezethez, nem kis piskóta lesz, de a fene gondolta volna, hogy az imádott osztályfőnökötök beszervez az osztályából is gyerekeket. Kockázatos volt. majdnem az életedbe került, te gyerek.

Ádám csak legyintett egyet. Tele szájjal beszélt.

-Maga is jól átvágott minket. Ki gondolta volna magáról, hogy rendőr. Végig azt hittük, elsőre legalábbis, hogy egy segítőkész nyaraló. Aztán, mégis az osztályfőnökhöz kapcsoltam önt, és figyeltem a hangját. Megmertem esküdni, hogy maga rabolt el engem. Tévedtem.

-Bocsánat. Muszáj volt azt a látszatot kelteni, hogy odatartozom. Igyekeztem az osztályfőnökötöket is félrevezetni, megfenyegetni. Nem vette a lapot.

Éva szólalt meg.

-Álmomban sem gondoltam volna, hogy a hőn szeretett osztályfőnökünk, egy droghálózatnak a feje illetve a kormány általi titkos anyagok után kémked és lop el.

Az ikrek anyja értetlenül csóválta a fejét. Majd váratlanul megszólalt. Mindenki ránézett.

-Mi ütött ebbe az emberbe: három éve ismerem, mióta a gyerekek felkerültek felsőbe. Nem gondoltam volna róla. Mi a csuda ütött belé. A gyerekekből is kémet akart volna faragni?

A rendőr vette át a szót.

-Nem. Biztos hogy nem. De nagyra becsült kollégám elmondja az előzményeket.

-Az osztályfőnökötök vallomást tett.

Michael elhallgatott. Mindenki feszülten figyelte őt. Ádám nem bírta tovább.

-És mit mondott?  Ne izgasson minket tovább!

A gyerekek kezdtek türelmetlenkedni.

-Az osztályfőnök kb 8 éve került a látókörünkbe. Kisebb- nagyobb stiklijei voltak, amiket nem tudtunk rábizonyítani. Valamikor az év vége felé csíptünk el egy üzenetet. A főnök közölte vele, hogy csomag fog érkezni számára. Amit véletlenül te kaptál meg. A csomagba található valami, amit el kellett volna jutatnia egy bizonyos helyre, egy bizonyos személynek, Angliába.  Olaszországban közben titokzatos módon elhunyt egy magyar származású professzor pár évvel ezelőtt. Tőle lopták el e titkos anyagokat tartalmazó mikrofilmet Káosz volt az egész.  Nem tudtuk pontosan, hova is lett a film. Most pedig titokzatos körülmények között felbukkant.

A gyerekek egyszerre kérdeztek. Hangjukban kíváncsiság és izgalom bújkált.

-Végülis, mit tartalmazott a mikró kapszula?

A két rendőr összenézett. A másik bizalommal bólintott Michael-nek.

-Olyan anyagok képeit tartalmazta, ha azok rossz kezekbe kerülnek, tökéletes biofegyverré váltak volna. Olyan anyagoké, melyek képesek lettek volna egy egész földrészt kiirtani. De az ruha, nem rögtön az osztályfőnökhöz került, ő nagyon várta, hisz tovább kellett volna vinnie, még a nyáron. Itt jön közbe az a személy, aki rátok lőtt a parkban. Ugyanis ellopta.  Az ő megbízóit legalább annyira érdekelte a dolog, mint azokat az újságírókat, akik megjelenítették a cikket a támadásról. Ő maga volt ott is a támadó. Annak a szervezet kérésére tett a támadást, akinek tovább szerette volna passzolni az árut.  Ő már az elveszett térképet annak idején megfejtette.   De hogy a térkép, hogy került a melegítőbe a film mellé, örökrejtély marad. A térképet, még annak idején a főnök rajzolta meg, az egyik itt tartózkodása alatt. A lövöldöző, le akart jutni a parkban található alagútba. Ezt megsúgta az osztályfőnökötöknek Itt jön képbe a négy osztálytársatok. Ők nem tudtak semmiről. Csupán az volt a feladatuk, hogy az ott tartózkodókat, minden ok nélkül elkergessék, rájuk ijesszenek Nekik nagyon tetszett. Végre valamiben jók voltak. Sem ő, sem az osztályfőnök nem jutott le az alagútba. 

-És a besúgó?- kérdezte a másik nyomozó.

Mindenki meglepetten nézett rá. Kivéve Michael. A gyerekek gyorsan kérdeztek.

-Besúgó? Volt egy besúgó?

-Volt. Ha lehet egyáltalán annak nevezni. Meg fogtok lepődni, hogy ki volt az.

-Ki?- kérdezte Márti. Remegett az izgalomtól.

-Én is meglepődtem, amikor felhívott. Azt nem árulta el, hogy honnan szerezte meg a számom. Annyit mondott, hogy megijedt. Megijedt, mert valami szőrnyű dolog van készülőben. Nem tudja, hogy mi az, de azonnal menjek a parkba. Attól fél, hogy valami olyasmibe keveredett, ami örökre rányomja a bélyeget egész életére. Kihallgatott egy beszélgetést, véletlenül, amiben fegyverekről, lövöldözésről, gyilkosságokról volt szó.   Továbbá azt is kihallani vélte, hogy miután az akciónak vége, őket is tegyék el láb alól.

-Ó! És ki volt az? –kérdezte Máté.

-Lajos. Az osztálytársatok.

-Lajos?- kiáltottak fel egyszerre- de hisz ő volt a legnagyobb hangadó. Berezelt?

-Be. Miután az osztályfőnök észrevette és pisztolyt fogott rá. Innentől kezdve tudta, hogy nem babra megy a játék, és olyanba keverte bele hőn imádott matektanára, ami nemcsak a saját, hanem a családja életét is veszélyezteti. Itt már nemcsak arról volt szó, hogy nyári mókaként ijesztgetünk, vagy Évát lelökjük a lépcsőről. Igazából már akkor kezdett félni, mikor Ádámot elrabolták.

Éva kikerekedett szemmel nézett Michaelre.

-Ő lökött le?

Michael a fejét rázta.

-Az osztályfőnök. Azt hitte, ezek után megijedtek és nem szaglásztok tovább, hogy miért nem lehet a parkban tartózkodni. Mivel nem hatott meg titeket a dolog, jött az a zseniális ötlet. Raboljuk el Ádámot. Ádám vagy inkább ti megijedtek, ő pedig kiszolgáltatja nekik a cuccot.  

Ádám elmosolyodott.

-Nem jött be.

A többiek értetlenül néztek rá. Éva szólalt meg. El- elcsukló hangon.

-Már megbocsáss. Azt ne mondd, hogy nem ijedtél meg attól, hogy egy idegen tartózkodik a szobámban, és majd bevág egy autóba, ki tudja, mit akar és hová visz. Én tuti megijedtem volna. De nekem bőven elég a gipsz a lábamon. Attól is berezeltem, ahogy legurultam a lépcsőn. Kellett nekem utánuk mennem. Észrevettek?

Nézet rá a két rendőrre. Bólogattak.

-Bizony- simogatta meg az állát Michael- hogyhogy azt nem tudni. A négy gyerek az osztályba maradt, Lajos, az osztályfőnök kilesett és meglátott téged. Utánad ment és egy váratlan pillanatban megtaszított. Hallottál akkor valamit? Abból, amiről beszéltek?

Éva a fejét rázta.

-Azt hiszem nem. Mintha sutyorogva beszéltek volna.

-Próbálj meg gondolkodni egy kicsit.

Éva behunyta a szemét. Igyekezett koncentrálni.

-Várjunk! Nem is ott voltam. Az oszi ott őgyelgett a tanári körül. Jobbra-balra tekintgetett. majd elindult az emeletre, én pedig utána. Utána már csak arra emlékszem, hogy térdel mellettem.

Michael a fejét vakargatta.

-Érdekes. Nekünk azt mondta, hogy fent jártál az emeleten.

-Akkor hazudott. És Ádám elrablása?

-Ja… drága szeretett osztályfőnökötök megijedt. Ugyanis a fejébe vette, hogy a te elrablásodon fog múlni minden. De valami a fejében elpattant, és úgy hitte, hogy ez már csak egy kilátástalan próbálkozás volt. Jól tudta, hogy a mikrofilm milliókat ér, ha nem tudja visszaszerezni, az ő fejét is hullatják. Legközelebb már egy hullazsákból fog nézelődni a Duna partján, fejetlenül. Egyszóval megijedt. Valami mást kellett volna kitalálnia, így az autó után száguldott, és úgy beállítva a megtalálásodat, mint ha ő lenne a hős megmentőd. Hogy miért engedte el a másikat? Arra azt a választ adta, hogy ő maga is megijedt. De félt. Félt attól, hogy megtalálja és megöli őt.

-De a telefon?- kérdezett vissza Ádám- igaz, nem sokat hallottam, mert recsegett De megmernék rá esküdni…

Michael bólintott és kortyolt egyet a teából.

-Ő volt. Az osztályfőnök. Miután megijedt, igyekezett leállítani a cécót. Tömören és röviden ennyi. Ígérjétek meg, hogy legközelebb, nem ártjátok bele magatokat egy bűnténybe.

Mielőtt válaszoltak volna, Ádám úgy ugrott fel a székről, mint a kit megcsípett volna egy nikkelbolha. Egy szó nélkül kirohant a konyhából, be a szobájába. Mindenki értetlenül nézett utána. Másodpercekkel később kezében egy cetlit lobogtatva csörtetett vissza közéjük.

-Ezt az asztal alatt találtam- mutatott lefelé- szerintem a lakásunk címe az.

Michael kivette a kezéből és a másik nyomozóval vizslatni kezdte az írást. A fejüket csóválták. A másik szólalt meg.

-Biztos hogy nem.   Véleményem szerint, inkább egy kód. De hogy mié? Valószínű, örökre titok marad.

A gyerekek elmosolyodtak. Márti kérdezett.

-Ki lesz az osztályfőnök.

Bátyja grimaszokat vágva ránézett.

-Majd te! Úgyis szeretsz parancsolgatni.

-Én? Hülye vagy! Úgy nézek ki, mint aki tanárnak készül? Én író szeretnék lenni. Krimiket fogok írni.

Dacosan a plafont nézte. Mindenki felszabadultan nevetett.

-Jól van, gyerekek. Itt az idő hazaindulni. Szólalt meg az ikrek anyja. Duzzogva szedelőzködni kezdtek. Kifelé menet még mondták a magukét.

-Mi lesz holnap? Kapunk új osztályfőnököt? Mi lesz a holnapi matek dolgozattal?- sorolta a kérdéseit Márti.

-Már csak az hiányozna, holnap dolgozatot írjunk bármiből is. Nem volt elég épp a tegnapi kaland?- válaszolta a bátyja.

És ez így ment mindaddig, míg haza nem értek.  

Ez volt a négyek bandájának az első ügye, amit megoldott. De a banda biztos volt benne, hogy nem az utolsó.

Nekik legyen igazuk.

Jelszavuk:

Négyen vagyunk nagy csibészek,

Állandóan tettre készen.

Ha az orrunk szimatot fog,

Mindig egy nyomra bukkanunk.