Az ikrek fesztülten ülték végig az első két órát. Alig figyeltek a tanár magyarázatára.  Egyre idegesebbé váltak, mert közeledett az osztályfőnök órája; a matekóra. Egyre jobban aggasztottak őket az is, hogy nem hallottak hírt a tegnap esti lövöldézésről.  A hírre, a következő szünetig kellett csak várniuk. Egy jó kiadós eső után lézengtek az udvaron, amikor felhangzott az osztályfőnökük égbekiáltó bömbölése. Az eső áztatta udvaron tartózkodók, így az ikrek is, a zsibongó felé fordultak.  Osztályfőnökük loholt kifelé az udvarra, újságot lobogtatva a kezében.  És két ordibálás között a testvéreket hívta. Máté és Márti összenéztek, nagy sóhajt vettek és elindultak hőn szeretett osztályfőnökük felé. Nem értették, mit akar tőlük. Feleltetni biztos nem. Megálltak előtte. Osztályfőnökűk úgy nézett ki, mint akin, épp áthajtott egy úthenger.

-Szóval itt vagytok!-zihálta- azonnal gyertek velem- szabad kezével, mérgesen az ajtó felé mutatott- beszédem van veletek. Befelé!

Az ikrek meglepett arccal nézne k rá, és vállvonogatások közepette besétálnak az épületbe. Megállnak a lépcsőfordulónál. Az osztályfőnök dühös arccal a tanári felé tereli őket. A tanáriban alig tartózkodtak, annak ellenére, hogy odakint rossz idő volt. Meglepette az ikreket. Az osztályfőnök ingerült volt. Idegesen két székre mutatott.

-Üljetek le!- kérte őket szinte ordítva

A gyerekek összerezzentek, a tanáriban tartózkodóm tanárok meglepetten néztek kollégájukra, majd hirtelen, odakint valami dolguk akadva, kivonultak onnan. Így az ikrek az osztályfőnökükkel maradtak. Összenéztek. Az osztályfőnök idegesen hajtogatni kezdte az újságot, majd a közepére érve összehajtotta azt, és az ikrek elé fordította. Azok kíváncsian a feléjük mutatott oldalra néztek. Majd egymásra, újra a lapra, végül Lajosra. Értetlen, bamba képpel néztek rá.     A cikk róluk szólt.

-Magyarázatot kérek!

Máté szólalt meg. Hangja rekedt volt, halk.

-Honnan gondolja a tanár úr, hogy rólunk írnak? Nincs megjegyezve a nevünk.

Az osztályfőnök a az újságra koppintott a körmével. A gyerekeket nézte.

-Olvasd hangosan, fiam!

Máté megfogta az újságot, közelebb hajolt és hangosan olvasni kezdte. Márti a cipőjét bámulta közben.

Lövések az éjszakában.

Egy ismeretlen, nevét eltitkoló olvasónk kereste meg a szerkesztőségünket tegnap éjszaka folyamán. Mondván, igazán érdekes dolog kapcsán szeretné az olvasók figyelmét felhívni, miután igazán érdekes dolognak volt fül és szemtanúja az éjszaka folyamán.  Az ismertetlen szemtanú elmondása alapján, a szokásos éjszakai sétáját tette a faluban, amikor a parkban párbeszédre lett figyelmes, ami igazán meglepte, mert ilyen tájban nem szoktak a faluban sétálni az emberek. Néha- néha egy-egy autó megy el mellette. A beszélgetés, és ami a beszélgetés közben történt az érintettekkel, nemcsak a fiatalokat lepte meg, akiknek ilyenkor már az ágyban lett volna a helyük, hanem ő magát is. Három, tizenhárom- tizennégy év körüli gyermek sétált a parkban, amikor megtörtént a baj.    Egy csuklyás alak a három gyerekre fegyvert fogott, és lövés is dörrent az éjszakában.  Bár a gyerekek támadójukat kicselezték, de ismételten lőtt, és eltűnt az éjszakában. Az ismeretlen hírforrás annyit elárult még, hogy a gyerekek épségben hazaértek.

Vajon, mit keresett három gyerek az éjszakában? Ki volt a titokzatos lövöldöző és mit akart a gyerekektől? Ha az olvasók egy kicsit tornáztatják az agyukat, emlékezhetnek arra, hogy e településen, a nyáron, ugyanitt e parkban, nyaralókat támadtak meg. Nem lehet- e, hogy e csendes, nyaralóközösségben valami titkot rejt e park? Más információk birtokába jutott szerkesztőségünk tagjai e véleményen vannak.

Miután Máté befejezte a felolvasást dühösen az asztalra dobta. Testvére továbbra is a cipőjét bámulta nagy odaadással.

-Nem mi voltunk!- fortyant fel- nem is értem, mindig, miből gondolja az osztályfőnök úr, hogy mi voltunk azok, akikre a fegyvert fogták?

Az osztályfőnök egy kissé előrébb hajolt.

-Mert ti, mindig, mindenbe beleütitek az orrotokat. Valahogy mindig ott vagytok, ahol balhé van.

Márti bűnbánó képpel végre felnézett az osztályfőnökre. Megszólat.

-Mi otthon voltunk. Nem szokásunk az éjszakában csatangolni. Mint látja- mutatott végig magán- semmi bajunk nincs. Ami annyit jelent, hogy a cikk, nem rólunk szól.  Elmehetünk? Mindjárt kezdődik önnel az óránk.

Az osztályfőnök ránézett az órájára, majd komor képpel elengedte az ikreket.  Az ikrek kiléptek a tanári ajtaján. Máté erősen becsapta maga mögött az ajtót. A két testvér összenézett. Máté körülnézett. A csengő megszólalt. Jelezve az óra kezdetét. Elindultak a terem felé. Máté ismét körbenézett. Az iskola üresnek tűnt. Halkan beszélt testvéréhez.

-Tudja. Igenis tudja, hogy mi császkáltunk az éjszaka a parkban.  Az alak, aki ránk lőtt, az oszifő embere. Abban is higgy, hogy  a drágalátos osztályfőnökünk raboltatta el Ádámot, és mint egy hős megmentő, megjelent a színen.

Márti keze az ajtókilincsen volt. Megszólalni már nem tudott. Mély levegőt vett, és kiegyenesedett testtartással, riadt arccal megfordult. Testvére követte a mozdulatot. Ő is megijedt. Hátuk mögött, komor képpel az osztályfőnökük állt. Nem szólt semmit. Az ajtóra mutatott. A testvérek visszafordultak és benyitottak és beléptek a terembe, hátuk mögött az osztályfőnökükkel. Osztálytársaik meglepetten néztek az érkezőkre. A másik négy, megbúvva az osztályterem végén ülve a padba kezükbe kuncogtak.   

-Üljetek le!- mordult rájuk az osztályfőnök.

Az ikrek leültek a helyükre.

-Amint az elmúlt órán is mondtam , dolgozatot írunk. –osztályfőnök Mártihoz lépett és eléje dobta a lapokat- oszt szét . És innentől kezdve egy hangot sem akarok hallani.

Visszacsörtetett a tanári asztalhoz, leült és egy újságot vett elő a táskájából, olvasni kezdte. Márt szétosztotta a lapokat. Dühösen visszaült a helyére. Élete egyik legpocsékabb matek dolgozatát írt meg.

Az ikrek alig várták, hogy vége legyen a mai napnak. Az utolsó óra végét jelző csengő elhangzása után, gyorsan összeszedték a holmiikat és az elsők között távoztak a teremből. Első útjuk nem haza, hanem Ádámhoz vezetett. Máté vonakodva lépett be barátja szobájába, valami felnyávogott, a fiú visszahőkölt. Így, sikeresen rálépett testvére lábára. Márti felkiáltott.  A két testvér lába között egy nyávogó, vörös szőrcsomó szaladt keresztül. Ádám felnevetett.

-Bocs. Ő volt Garfild, a macskám.  Amióta itthon vagyok, kivéve amikor nem, mindig bent trónol a szobámban. Mizu?

A testvérek bevonultak Ádám szobájába és rádobták magukat az ágyra.

-Mizu? –kérdezett vissza Máté- olvastad a mai újságot?

Ádám a fejét rázta. Leült a székre a testvérekkel szembe. Máté beszámolt a fejleményekről, és arról, hogy beszélt velük a drágalátos osztályfőnökük. Eközben Márti a táskájából elővette a lapot és az újságcikket hozzáírta.

-Arra gondoltok, hogy a cikk szerzője, vagyis inkább informátora a titokzatos megmentőnk volt? – az ikrek bólintottak-tehát, az osztályfőnök igenis jól tudja, hogy mi voltunk azok. Még tovább megyek.  Erről az éjszakai kiruccanásunkról a lövöldözőtől tud.  

-Több mint valószínű!- válaszolták egyszerre a testvérek.

Ádám gondolkodóba esett.

-Hogy lehetne ezt bizonyítani?

- Nem tudom- mondta elhalkult hanggal Márti és a fejét csóválta a fejét- talán az a rendőr segíthetne, aki kihallgatott téged az előkerülésed után.- nézett Ádámra reménykedve.

- Az egy nyikhaj- legyintett, lemondóan Ádám- majd mi kinyomozzuk- húzta ki magát büszkén. Majd úgy ugrott fel a székről, mint akit megcsípett egy nikkelbolha.   –Emlékeztek, mint mondott tegnap a megmentőnk? De alig figyeltünk rá. Nem is tudom, honnan ugrott be.

 Az ikrek kíváncsi tekintettel előrébb csúsztak az ágyon. Majd kérdő tekintettel néztek Ádámra.

- Mi?

- Tegnap este, azt mondta nekem, csak nem igazán figyeltem oda, hogy nézze meg a cuccot, amit postán kaptam.

Ádám felállt, az ikrek követték. A szekrényhez léptek. Ádám odahúzta a másik széket és felállt rá. Kinyitotta a szekrény ajtaját. Kicsit megtúrta a ruháit, majd a kezek közé került szabadidő együttes, amit nem ő rendel. Leszállt a székről. A gyerekek megbűvölve néztek a ruhára.  Ádám megfordult és az ágyhoz sétált és rádobta. Márti megfogta a felső részét, Ádám a nadrágot kezdte nézi, tapogatni. Máté a válluk felett nézte a műveletet. Nem szólt semmit sem. Majd a két gyerek egyszerre hagyta abba a tapogatást és nézett egymásra. Ádám hirtelen megfordult és kirohant a szobából, tárva nyitva hagyva az ajtót. Márti testvére mellé lépett, és ránézett a ruhára.

- Mit találtatok?

-Tapogasd meg és meglátod.

Márti közelebb hajlott és tapogatózni kezdett. Másodpercekkel később felkiáltott. Akkor lépett be Ádám, anyja kísértetében a szobába.  Kezében egy ollóval. A testvérek arrébb álltak. Ádám megcsettintette az ollót, majd vágni kezdte a nadrágot. percekkel később, az olló, valamihez hozzáért. Abbahagyta a vágást. Majd egy hirtelen mozdulattal szétszakította a vágás mentén, ahonnan egy Micro kapszula került elő. A gyerekek halkan felkiáltottak. Ádám anyja kivette a fia kezéből és forgatni kezdte. Ádám most a felsőt kezdte el szabdalni. Őrültek módján, nem foglalkozott vele, hogy esetleg egy lehetséges bűntény bűnjele. Megállt. Felnézett. A melegítő felsőből egy lapot vett elő. Kihajtotta. Egy térkép volt. A térkép magát az utcájuk elején található parkot mutatta. A rajzoló tökéletes pontossággal, rajzolta le a park minden egyes négyzetét.    A térképen, egy bizonyos pontján egy X volt látható piros tintával rajzolva.

- Ezt tudom, hol van- mutatott a térkép azon részére Máté, ahol az X volt látható- néha elcsodálkozom rajta. Régi betonlap van letéve. Nem messze attól az épülettől, ahol a régi gyerekotthon ebédlője volt.  Nem kellene szólni, Évának?

- Inkább a rendőrségnek kellene szólni, gyerekek.

Ádám az anyja felé fordult.

-Még mit nem! Nem akarsz inkább kimenni a szobámból? Köszi.

Anyja duzzogva kivonult a fia szobájából.

-Na végre! Nem is értem, miért jött utánam. Évának? Szegény, nem tud a parkba jönni velünk.

-Felhívni, még felhívhatjuk szegényt. Megmutatjuk neki mit találtunk. – válaszolta Máté.

-Az igaz!- helyeselt Ádám.

Márti hívni kezdte Évát. Alig csörgött ki, Éva máris felvette. Hangja bágyadt volt.

-Hahó!- integetett a többieknek.- Mizú?

A többiek összenéztek. Márti vett egy jó nagy levegőt és mindent elmondott. Mikor a mondandóját befejezte, Ádám felmutatta a szétszaggatott ruhát és a ruhában talált dolgokat. Éva csodálkozó képet vágott, és közben minden második szava az „Ó” volt. Majd elsápadt és így szólt.

-Ezek a vackok miatt raboltak el?

-Úgy néz ki!- válaszolta Ádám.

-De hát honnan tudták, hogy nálad van?

-Ez a nap kérdése- válaszolta - Honnan tudtak róla?  

-Ez lesz az első kérdés, amit megkérdezünk tőlük!- mondta Márti.

-Kiktől? – kérdezték egyszerre.

Márti keményen rájuk nézett, és a hangja is úgy csengett.

-Hát a drágalátos osztálytársainktól és az imádni való osztályfőnökünktől.

Bátyja ránézett.

-Mikor? Holnap a suliban?

Márti bátyja kezébe nyomta a telefonját és Ádám kezéből kivette a térképet, és az orra alá dugta. Rámutatott a lap egy bizonyos pontjára.

-Ekkor, te pupák.

A fiúk odahajoltak, majd meglepetten felkiáltottak.   Éva kíváncsian kérdezett vissza.

-Mi az, mi az? Mit találtatok?

Márti fontoskodva tekintett rá barátnőjére.

-A térkép jobb felső szélén, igaz kisbetűkkel, de jól kivehetően olvasható egy dátum. Képes vagy sétálni?

Éva megrökönyödve nézett vissza rá.

-Én? Gipszben van a lábam!

-Nem akarom, hogy a buliból kimaradj.

-Pedig kifogok. Mikkor lenne a buli a parkban?

-Holnapután este 22 órakor- válaszolta- kár, de majd mindent elmondunk.

Éva lebiggyesztette a száját. Kicsit sírós hangon kérdezett.

-Szerintetek, mindenki ott lesz? Még az állítólagos segítőtök is, aki felhívta a figyelmet a ruhára?

Összenéztek. Nekik a férfi nem is jutott az eszükbe.

-Meglehet. – mondták egyszerre.

-Pénteken úgyis kiderül. Addig még van két napunk. Mi pedig az iskolában szemmel tartjuk a többieket és az osztályfőnököt. – mondta Márti- ti a héten úgysem jöttök még suliba.

Éva megvakarta a fejét.

-Biztos nem kellene szólni annak a rendőrnek, aki az elrablásod miatt kihallgatott?

Ádám a fejét rázta.

-Nem! – mondta határozottan- én pedig addig itthon kitervelek valami jó haditervet, esetleg te is beszállhatsz. –Éva arca felvidult- akkor ezt meg is beszéltük. Ti pedig beszámoltok mi volt a suliban. Hamar itt lesz a péntek.

Az ikrek bólogattak. El is köszöntek. Nem is sejtettek, milyen hamar rájuk virradt péntek hajnala.